Manapság egyre többet olvasni róla, hogy a vitaminszedés ösztönzése csak marketing, hogy a szódabikarbóna nem is jó igazából mindenre, vagy arról, hogy az auratisztítás talán mégiscsak pusztán pénzlenyúlás.

De az egyik nagy divatnak, a szervezet lúgosításának "hagyománya" csak nem akar megtörni.

Pedig tök egyszerű belátni, hogy az egész KAMU.

Először is: a „szervezetnek” nincs pH-ja, a kifejezés csak az egyes testrészekre vonatkoztatható. Például a gyomorsav persze savas, de a vékonybél nedvei már enyhén lúgosak.
De mi is a pH érték? Ez egy mérőszám, amely bármely folyadék sav és lúg háztartását jelzi. Ezt az értéket egy 0-tól 14-ig terjedő számskálán mérik. A pont 7-es pH-júak a semleges oldatok. Ettől az értéktől lefelé (vagyis 7 alatt) egyre savasabb egy oldat, felfelé haladva (azaz 7-nél több) viszont egyre lúgosabb.
A különféle testnedveink pH értéke 6,9–7,4 közötti. Nyálunk például 7,5-ös pH értékű, ezért az állandóan lúgos. A bőrünket fedő réteg viszont 5,5 körül mozog, ezért savas.
Egyszerű, nem?

A lúgosításra buzdító álhírek és álcikkek néha kiemelik, hogy ők nem is az egész szervezet, hanem a vér lúgosításáról írnak. A valóságban viszont a vér pH-ja csak igen szűk tartományban (7,33–7, 43) képes változni. A vér elsavasodása persze tényleg nem túl jó: 7,35 alatt már panaszokkal jár, és 7,2 alatt súlyos megbetegedést, sőt, akár halált is eredményezhet.

A táplálkozással, az étrend megválasztásával azonban a vér pH-ja nem befolyásolható! Ezt viszonylag könnyen beláthatjuk: mi történik ugyanis azzal az étellel, amit megeszünk? Belekerül a gyomorba, és ott találkozik a gyomorsavval - aminek a pH-ja 2 körül van. Ha nem lenne ennyire erősen savas, akkor nem is tudnánk rendesen megemészteni az ételt. Az elfogyasztott étel és a sav keveredése persze csak ritkán optimális; néha több gyomorsavat termelünk, mint amennyi kellene (ez a gyomorsav túltengés), vagy pont, hogy kevesebbet. Utóbbi esetben érzünk „nehéznek” egy ételt.

Ha a megevett és megivott ételek, italok tényleg befolyásolnák a vér pH-ját, akkor az naponta, sőt, napszakonként ugrálna össze-vissza, attól függően, hogy most éppen kakaós kalácsot reggelizünk csokis shake-kel, vagy tükörtojást sonkával és uborkával. De nem: a vér pH-ja stabil. Olyannyira, hogy például a vegetáriánus indiai szekták tagjainak vére pH értéket tekintve nem különbözik a folyton halat és fókát evő, jégmező mellett élő eszkimókétól.

De ha a vér pH-ja nem változik, akkor mit befolyásolnak az ételek? Például a vizelet pH-ját: ahhoz, hogy a vér pH-ja ebben a nagyon szűk tartományban (7,33–7, 43) maradhasson, ki kell üríteni a „felesleget”. Tehát ha sok nyers zöldséget eszünk, mert a lúgosító könyvek ezt sulykolják, akkor nem a vérünk, és végképp nem a „szervezetünk” lesz lúgosabb, hanem a vizeletünk.
A lökésszerű, erőteljes hatásokat a szervezet egyébként különböző pufferek bonyolult rendszerével tompítja. E nélkül akár bele is halhatnánk a nyári hőségben leküldött két liter limonádétól.

De akkor miért terjedt el ez az egész ostobaság?

A „lúgosítás”, mint gyógyhatás „elméletét” Edgar Cayce (1877–1945) fogalmazta meg, de a hírverést a napjainkig aktív Robert O. Young (1952–) természetgyógyásznak köszönheti: A pH csoda című könyvsorozatát érdekes, mégis egyszerű nyelvezete miatt rengetegen megvásárolták.

Pedig Youngnak se orvosi végzettsége, se tudományos publikációja nincsen, könyve pedig közelebb áll a fantasy regényekhez, mint a valósághoz. Az írásaiból a valódi, elismert szakemberek rengetegszer állapították meg, hogy Young egészen alapvető kémiai és élettani ismereteknek is híján van: egyszerűen nem sok fogalma van a test valódi működéséről.
A fentiek miatt, és a sok megtévesztés után Young ellen több eljárást is indítottak kuruzslás miatt, hamarosan akár letöltendő börtönt is kaphat, mivel a könyve sok halálesethez is hozzájárult: rengeteg beteg Young unszolására egyáltalán nem, vagy már csak túl későn ment el valódi orvoshoz, mert annyira hitt állításában, miszerint minden betegséget a szervezet elsavasodása okoz.

Mindenesetre ezek a tények, és bírósági tárgyalások paradox módon eddig csak hasznára váltak: ily’ módon ő lehetett a meg nem értett zseni. Pedig csak egy áltudós.

+ 1 tipp a valódi egészséges életmódhoz: táplálkozz változatosan! :)

Fotó: kottafutar.hu

Reggel a szokásos időben kelek fel. Tegnap ugyan esett hajnalban 10 centi hó, de gondolom, egy teljes nap alatt csak sikerült azt letakarítani a városi utakról. Leviszem a biciklimet a panel második emeletéről, majd a folyton visszacsukódó ajtón átküzdve magamat kitolom a küszöbön; bele a latyakba.

Havi majdnem 10 ezret fizetek közösköltségnek, de úgy tűnik, ebbe csak a heti egy kis zacskó szemetem elszállítása, a lépcsőház világításának fele (a burkolat nélküli izzók másik fele már rég kilopva - nem is pótolja senki), és a fagypont feletti hőmérsékletre való fűtés fér bele. Az épület előtti hóeltolás már külön fizetős lenne?

"Nem urizálhatok", gondolom magamban, hisz nem engedhetek meg magamnak olyan luxust, hogy egy jobb környéken vegyek ki albérletet. Felülök a bicajomra, irány a vasútállomás. Kerülgetem az autókat, amik minden talpalatnyi részen állnak. Mikor a panelek épültek, két lakáshoz készült egy parkoló, ami mára már nyilván nem elég. De mivel ezen téren sosem történt még semmi, már mindenki beletörődött. Emlékszem, 4-5 éve még kijártak ide a külső városrészbe a közteresek büntetgetni - mintha ez megoldás lenne a problémára -, de manapság már nem jönnek el ilyen messze a Fő tértől.
Múltkor a tűzoltóautó sem jutott be az eleve szűk és kanyargós kisutcákba: azóta feltúrt sárcsík mutatja a törött kék pad mellett, hol volt kénytelen átvágni a füvön.

Kiérek a lakótelepről, keresem a megszokott "gazdaságos" bicikliutat. Ezeket amúgy tök könnyű megépíteni, csak egy vödör sárga festék kell hozzá, amit végighúznak a járdán. De se csíkot, se az alapjáratom széttört aszfaltot nem találja a szemem. Csak hó és latyak mindenütt.

Tekerek utcáról utcára, gondolom biztosan véletlenül maradt ki a járdaszakasz a takarítók vezényléséből. De már lassan félúton járok, és még egy darab tiszta féljárdát-félbicikliutat nem láttam. Most örülök csak igazán, hogy hajnalban kell munkába mennem. A többiek által tegnap kijárt kis csíkon még csak-csak eltekerek, de a később kelők majd egymást fogják vizslatni, mikor szembe találkoznak: vajon ki fogja hamarabb félrerántani a kormányt? 
A hidegben ilyen buta kis filmek jutnak eszembe; de nem kalandozhatok el nagyon, a járda közepén lévő tűzcsapot még így is látom, de a nagy, négyzet alapú és megsüllyedt (szerintem) csatornaszigetet már nem: itt az emlékezetemre hagyatkozom, hogy elkerüljem.

Ám meglátok egy kismamát, aki csak tolni meri a biciklit; nem kockáztatja, hogy a gyerekülésbe szíjazott kislányának (ezt a rózsaszín ruhából gondolom) baja essen. Azért ez már elég ahhoz, hogy utamat megszakítva készítsek pár fotót is. Nagyapám is mutatott múltkor képeket a háború utáni Magyarországról; most már nekem is van hasonló.

Lassan beérek a vasútállomásra, ahol próbálok az elhagyatott biciklik mellett valami kis helyet találni a sajátomnak. Nem sikerül, marad a kerítésnek döntés, a kihelyezett tiltótábla ellenére is. 
A peronokhoz érve meghallom az ismerős szignált, és kedves hangot: "Kérjük felszállás előtt tájékozódjanak, és az úticéljuknak megfelelő vonatba szálljanak fel".

Én ekkor már csak arra tudok gondolni, hogy remélem az őszi önkormányzati választások előtt valamennyien tájékozódni fogunk, és úticélunknak megfelelően fogunk szavazni, ki vezesse ezt a várost.
Az egyik peron Oroszország, a másik Európa lesz.

Főként a téli reggeleken látni a lakótelepi parkolókban, ahogy még napfelkelte előtt, járó motorú autókat vakarnak ki a jég és hó fogságából. Még él a régi beidegződés a Lada/Trabant korszakból: az autót indulás előtt melegíteni kell. Ráadásul miután 10 perc jégvakarás után jól lefagyott a kezünk, meleg utastérrel indulhatunk útnak.

De jót teszünk-e így az autónak?

A rövid válasz az, hogy nem! Azaz a motor járatásával, a "bemelegítéssel" pont, hogy ártunk a kocsinknak, mivel így sokkal több ideig ketyeg a motor hidegen, jóval tovább tart felmelegednie, mint menet közben.

Hogyhogy?

A hosszabb magyarázathoz nem ússzuk meg a technikai ismereteket, de igyekszem rövidre fogni.

Alapvetően mindig arra kell törekedni, hogy a motor minél kevesebbet járjon hidegen, és minél kevesebbszer indítsuk el hidegen. A hideg alkatrészek miatti motorkopás az egyik legfontosabb tényező a motor élettartama szempontjából. A belső égésű motorok a teljes életciklusuk alatti kopás 70%-át nem üzemmeleg állapotban szedik össze, így igazából a megtett kilométerek számlálója helyett sokkal praktikusabb lenne egy olyan műszer az autóban, ami a hidegindításokat, és a hideg motorral eltöltött perceket számolja. Ezzel sokkal közelebb állnánk a motor valós használtságához.

Visszatérve az eredeti felvetéshez: ha csak járatjuk a motort (mondjuk miközben jeget kaparunk), úgy - mivel nincsen "terhelés alatt" - sokkal lassabban fog bemelegedni, mintha elkezdenénk vele közlekedni.

Persze nem szabad egyszerre elkezdeni nyúzni. A legjobb, amit tehetünk az autóval, ha beindítás után visszafogottan, de elkezdünk közlekedni.

Kiigazítás: Most pedig egy kicsit (de csak kicsit) ellentmondok az eddigieknek: indítás után ne induljunk el azonnal!

Viszont valóban nem kell a motort járatni. Benzines autónál várjunk fél percet, dízelnél pedig 1-et. Ez pedig azért kell, hogy a motorolaj, ami a motorblokk alján pihen, szépen eljusson körbe az egész motorba, és elláthassa a feladatát: "vegye finom burokba" az alkatrészeket. Addig kapcsoljuk be a biztonsági övet, ellenőrizzük a tükröt, és keressük meg a kedvenc zenénket. Azután indulás!

+1 érdekesség: a motor hőmérsékletét jelző kis mutató a hűtőfolyadékot méri, de attól, hogy az már elkezdett melegedni, még a motorban lévő olaj messze nem érte el a kedvező hőmérsékletét. Pedig ennek ismerete sokkal fontosabb lenne! Sajnos nagyon kevés autóban van még ehhez mérőóra.

+1 tipp: a motor bemelegedését segíthetjük, ha az első 3-4 percben nem használjuk a fűtést, azaz kikapcsoljuk. Így a kezdeti meleget nem vonjuk el a motortól. 

fotó: Cartárs Blog

Hidegben mindannyiunk testünk libabőrözik, ami mára már nem sokat ér: ez egy evolúciós maradvány, aminek megszűnt a funkciója. Egy állat a hideg ellen remekül tud védekezni a szőrmebundája felborzolásával, mert így vastagabb lesz az a szőrszálak közti levegőréteg, ami szigetel a test és a külvilág között. De ha már Darwin sem segít rajtunk a hidegben, gondoskodjunk mi magunk a testünk melegben tartásáról.

1. Réteges öltözet

A megfelelő, réteges öltözet alap fegyverünk a hideg elleni harcban. Fontos, hogy a ruhák szárazak legyenek, valamint a végtagjainkat se hagyjuk szabadon: kesztyű, vastag zokni, bélelt cipő már kellő védelmet nyújt. A több vékony rétegből álló öltözet amúgy azért szigetel jobban az egy darab vastag kabátnál, mert így a rétegek közötti levegő is segít távol tartani a hideget. A sapka pedig nem csak dísz: a fejen keresztüli hőleadást akadályozza.

2. Melegben tartott láb

A téli hidegben a lábat egy vastag (vagy akár két vékonyabb) zokni, egy meleg, bélelt cipő vagy csizma védi a legjobban. A lábbeli ne legyen túl szűk, mert az akadályozza a keringést, és a lábunk is meggémberedik. Ha otthon sokszor fázunk, ruházzunk be egy elektromos lábmelegítőre.

3. Az alkohol mérséklése

Sokan természetesnek veszik, hogy hidegben egy-két kupica pálinka vagy bögrényi forralt bort felhajtanak. Az élvezeten túl azonban ezzel csak "elfedjük" a hideget: az alkohol ugyanis csökkenti a szervezet veszélyérzékelését. Minden télen tucatjával fordul elő ittas állapotban bekövetkező fagyhalál, mert az áldozat úgy érzi, melege van, és nem csak gátlásait, hanem ruháit is levetkőzi.

4. Vitaminok

Erősítsük szervezetünket vitaminokkal! Persze ne a mértéktelen tablettaevésre gondoljunk: fogyasszunk sok zöldséget, gyümölcsöt, és úgy egyáltalán, étkezzünk változatosan.

5. Melengető ételek

Éhesen sokkal nehezebb elviselni a hideget: kezdjük a napot egy kiadós reggelivel! A tél nem a fogyókúra ideje! A természetgyógyászok szerint "belülről melegítenek" például a vörös húsok, az olajos magvak, a dió, mogyoró, mandula, a gesztenye. A fűszerek közül sem véletlenül lett a téli ünnepkör kedvence a fahéj, a szegfűszeg, a gyömbér, az ánizs: ezek mind keringést serkentő, légzéstisztító, antibakteriális hatásúak.

6. Védjünk a bőrünket

Nagy hidegben a bőr kiszárad, kirepedezik, mikrosérülések, fagyások jelennek meg rajta. Ezért ne menjünk utcára közvetlenül fürdés, mosakodás után. Ha tehetjük, használjunk kéz- és arckrémet, de a beszívódás idejét mindenképpen várjuk ki.

7. Ékszerek mellőzése

A fémek igen jól vezetik a hőt, és ezáltal a hidegben még hidegebbnek érezzük őket. Ha lehet, hanyagoljuk a fém ékszereket a testünkről.

8. Az izmok gondozása

Télen sokan szeretnek mindenféle szabadtéri sportokat élni. Kocogás, síelés, korcsolyázás, de még szánkózás vagy kinti munka előtt is a szokottnál alaposabban be kell melegíteni izmokat, néhány nyújtó, lazító gyakorlatot elvégezve, mert a hidegben elgémberedett izmok az átlagosnál sokkal sérülékenyebbek.

9. A szív

Az extrém hideg jelentősen megterheli a szívet. Az alacsony hőmérséklet emeli a vérnyomást is, így aki gyógyszert szed, ilyenkor fokozottan figyeljen előírás szerinti adagolásra. A hideg hónapokban igyekezzünk eleget aludni, mert a fáradt, kimerült szervezet (és agyonterhelt motorja) kevésbé képes védekezni a hideg ellen.

Az elmúlt napokban, hónapban országosan több százezer ember vonult utcára. Itt Vas megyében is több, mint ezren mentek el a szombathelyi tüntetésre. Mégis, sokan nem tudják, miért is tiltakoznak annyian a hidegben: mi most a Momentum által írt, és a demonstráció alapját jelentő 5 pontot igyekszünk egyszerűen, közérthetően elmagyarázni.

1. A rabszolgatörvény azonnali visszavonása