A március 15-én történteket minden iskolában az elsők között mesélik el a gyermekeknek, akik aztán megannyi színdarabban játszották el újra és újra az eseményeket - így tartva szilárd emlékezetben a forradalom napjait a felnőttek körében is. Azonban mára sok részlet vált misztikussá, illetve több momentum is megváltozott a valós történtekhez képest. 

Tehenek a Nemzeti Múzeumnál

A legtöbb hiteles forrás szerint Petőfi a Nemzeti Múzeumnál nem szavalta el a Nemzeti dalt, ezt csak később írták hozzá az elbeszélésekhez, hogy ezzel is romantikusabbá tegyék a történteket. Ha a híres vers nem is, a 12 pont bizonyosan elhangzott itt, azonban a pillanat ünnepélyességét a korabeli beszámolók szerint tehenek tették tönkre. A vásárosok ugyanis errefelé hajtották állataikat a József-napi vásárra, de a múzeum kerítése ekkor még csak félig épült fel, a tehenek pedig odamentek a kertben állókhoz is.
Egyébként Petőfinek a szintén itt elmondott beszédéből sajnos nem maradtak fent sorok.

A nyomdagép

Amikor a márciusi ifjak ki akarták nyomtatni a 12 pontot a helyi nyomdában, a tulajdonos Landerer természetesen kérte tőlük a cenzori pecsétet, amely előírás azt biztosította, hogy csakis a propaganda jelenhessen meg. A 12 pont persze nem rendelkezett a hatalom általi engedéllyel, ezért megtagadta a nyomtatást. Viszont ezután maga Landerer javasolta nekik, hogy foglalják le az egyik nyomdagépet, amit a forradalmárok meg is tettek. Nem véletlenül ajánlotta ezt Landerer: ő ugyanis császári besúgó volt, mint akkoriban más nyomdásztársai is. Így biztosította be magát arra az esetre, ha a forradalom győz, és arra is, ha a császáriak. Később egyértelműen a forradalom és szabadságharc oldalára állt, és nála nyomtatták a híres Kossuth-bankókat; ezért végül bujdosnia kellett a szabadságharc leverése után.

Az első kokárda

A kokárdát eredetileg a francia forradalomban használták, de a francia trikolor színeit ott még a kalapjukra tűzték. A mára az ünnep jelképévé vált szalag első magyar verzióját - ha minden igaz - Petőfi felesége, Szendrey Júlia készítette; az elkövetkezendő napokban pedig rohamosan terjedt a polgárok és a forradalmárok körében is. A piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelképezte.  Amíg napjainkban könnyen beszerezhető a jelkép, addig a forradalom kirobbanása utáni napokban szinte lehetetlen volt hozzájutni a kokárdához, mert nagyon gyorsan elkapkodták az emberek, és egész egyszerűen alapanyaghiány lépett fel.

A kialvatlanság

A 15-i eseményeknél a márciusi ifjak kiszabadították az író és politikus Táncsicsot budai börtönéből; azt azonban már csak kevesen tudják, hogy ezek után olyan mély álomba merült, hogy egyszerűen nem tudták felébreszteni. Így történhetett meg, hogy este a Nemzeti Színházba tóduló tömegnek - a Bánk bán c. művet megszakítva - Táncsics helyett Jókai tartott beszédet.

A nemzetközi visszhang

A forradalom nemzetközi hírnevében a legnagyobb szerep Petőfinek jutott (ami persze sokakat sértett meg hiúságukban). A német “Magazin der Litteratures Auslandes” például a nem sokkal az események után megjelenő számában hosszú tanulmányt szentelt Petőfi bemutatásának, melyben külön érdekesség, hogy a legnagyobb figyelmet az kapta, hogy “Petőfi koponyája igazi avar koponya”, illetve ezen, és “egész lényén a keleti faj ruganyossága érezhető”.

fotó: siofok.hu

Eredetileg a „Nőnap” azon nők megünnepléséről szólt, akik a történelem alakításának szerves részét képezték. Így tulajdonképpen a nők mindenkori küzdelmét elevenítjük fel, melyet az egyenlő jogokért és lehetőségekért vívtak meg egykoron, és manapság is.

Az első ide köthető esemény 1857-ben történt, amikor március 8-án az emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő, a textiliparban dolgozó nők tüntettek New York utcáin.

50 év után, 1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg az első nemzeti nőnapot, akkor még február utolsó vasárnapjára, 28-ára igazítva. Csak később határoztak arról, hogy a nők választójogának kivívása érdekében nemzetközileg is nőnapot tartanak. Így 1911. március 19-én már Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban is megtartották a világon első, nemzetközi nőnapi ünnepségeit.

Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált, és az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnapot 1948-tól szovjet mintára március 8-án tartották meg.

A rendszerváltás után a nőnap Magyarországon is elvesztette az eredeti, munkásmozgalmi hangulatát, helyette viszont előtérbe lépett a nők iránti egyetemes tisztelet kihangsúlyozása, a virágboltosok legnagyobb örömére.

Fotó: she.hu

Akár csak egy háborús film. Először megszólaltak a szirénák, majd egyre jobban hallhatóvá váltak a repülőgépek motorhangjai. Az emberek menekülni kezdtek, majd a süvítő bombákat robbanások követték. Néhány perc múlva pedig már csak a szálló por, kigyulladt épületek, és romok maradtak Szombathelyen. A távolodó gépek 423 halottat hagytak maguk mögött.

A második világháború végén Budapest mellett Szombathely lett az ország második fővárosa. Ide tette át székhelyét az akkori belügyminiszter is, így emiatt a város stratégiailag kiemelt szerepet kapott a bombázások tekintetében. A légteret pedig már régóta a szövetségesek uralták, nappal az amerikai, éjjel a brit bombázók lepték el Európa egét.

A Szombathely elleni légitámadások 1944. október 7-én indultak meg, bár először "csak" a vasútállomást és repteret bombázták, később viszont egyre több polgári lakóházat és évszázados kulturális értéket is találat ért a magasból végrehajtott akciók során.

1945. március 4. éppen vasárnapra esett, az elbeszélések szerint pedig szép, napsütéses, de csípős idő volt. Az első sziréna fél 12 felé szólalt meg. Ezt követően a nap folyamán 118 darab, hatalmas B-24-es bombázó összesen öt hullámban 259,6 tonna bombát dobott a városra. Az egyik hullám például teljesen tönkretette a személypályaudvar és a fűtőház teljes vágányzatát; de emellett találat érte a Járműjavítót és az ott lévő vasúti síneket is. Már nem volt eddig sem sértetlen, de most ismét eltalálták a Szent Márton utcai elemi iskolát is.

Egy másik bombasor a Nádasdy és Vörösmarty utcák között lévő, és attól délre eső csíkot érte. De hullottak a bombák a Wesselényi és Hunyadi útra is. Eltalálták a városi Kultúrmúzeumot, és sok házat a Hunyadi úton is, az ivóvízért felelős új víztorony pedig telitalálatot kapott. Emellett áldozatul esett a Nagytemplom, a Városháza, a Püspökvár és a Megyeháza is. A bombázást nem úszta meg Mátyás király utca sem.

A bombázás viszonylag rövid ideig, nagyjából 20 percig tartott. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy Szombathely jókora részét elpusztítsák, amit a városiak valós védelem nélkül, tehetetlenül néztek végig és szenvedtek el.

A World Robotics Federation (WRF) adatai szerint 2017-ben a világon több, mint 380 ezer ipari robotot adtak el. Ez egyébként Európában legalább 18%-os növekedés, és sehol sem látni a „végét”.

Hamarosan tehát lehet, hogy több milliárd robot fog segíteni minket, ők végzik majd a nehéz rutinmunkáink nagy részét. Megszaporodnak a robotoknak szánt programokat fejlesztő cégek, sőt, már ma is számtalan vállalkozás fejleszt a felhasználók számára letölthető és telepíthető alkalmazásokat. Ezzel keltik úgymond életre a vasszörnyeket.

Dan Pink, a „Whole New Mind” című könyv szerzője szerint a világ fejlődésében egy új felvonásba értünk. Most elstartolt az ötletek korszaka, amikor a legfontosabb, hogy ki képes valóra váltani azt, amit kigondolt! A tudás lesz a jövőben az igazi hatalom!

Világméretekben hódítanak a robotok, s egyre intenzívebben épülnek be a megoldások az életünkbe. Elemzések szerint a jövő számos munkahelyén kell majd a dolgozóknak robotokat irányítani, vagy velük közösen feladatokat megoldani.
Az erre való felkészülést pedig játékos formában már gyerekek is elkezdhetik.

A  LEGO a LEGO MINDSTORMS EV3 nevű „összelegózható” robotjával lehetővé teszi, hogy minden eddiginél ügyesebben, gyorsabban és nagyobb élvezettel építhessünk robotot, programozhassunk együtt gyermekeinkkel.

A fejlődő technológiába pedig akár a Logiscool kurzusain (https://www.logiscool.com/hu/school/szombathely) is belekóstolhatunk, ahol közelebb hozzák a gyerekekhez a robot programozást.  A féléves kurzusokon a diákok megismerkednek a robotok működésével, illetve annak különböző szenzoraival és alkatrészeivel (infra érzékelő, LED-ek, ultrahangos távolságmérő), utána pedig saját maguk is készítenek a robothoz programokat. Ezek a kurzusok pedig már Szombathelyen és Sárváron is elérhetőek a jövő generációinak számára.

Így leszünk igazi nagyhatalom Európában!

Magyar Tudományos Akadémia - a magyar tudományos élet központja

Emlékeztek még azokra a tanórákra, talán általános iskolai korból, amikor arról beszélt a tanár, mennyi klassz dolgot találtak fel magyar tudósaink? És mennyire lehangoló volt azt megtudni, hogy ezeket mind külföldön tudták csak kitalálni, mert itthon egyszerűen nem voltak hozzá megfelelő körülmények?

És emlékeztek-e azokra a történelemórákra, mikor azt tanították, hogy Széchenyi István a saját vagyonát ajánlja fel arra, hogy a tudományt itthon is megbecsüljék? 

A magyarság egyik legnagyobb erényét, a tudomány iránti kíváncsiságot próbálja meg most szétverni a Fidesz azzal, hogy saját irányítása alá szeretné vonni a tudományos életet. „Majd mi megmondjuk, mit kutathattok!” Nonszensz, ugye? 

A napokban emiatt rengeteg médium foglalkozik az MTA-val, amit a kormánypárt készül kézi irányítás alá venni. De mi is az az „MTA”? 

Ez a Magyar Tudományos Akadémia rövidítése. Ők egy olyan csoport, akiknek fő feladata a tudomány művelése, a tudomány eredményeinek terjesztése, a kutatások támogatása, és a magyar tudomány képviselete.

Hallottál már Széchenyiről? 

Egy magyar tudományos társaság alapításának gondolata már az 1700-as években felmerült. De egészen 1825-ig kellett várni, hogy komoly politikai szándék is az ügy mögé álljon. A pozsonyi országgyűlésen Felsőbüki Nagy Pál különösen gyújtó hatású beszédet mondott, amelyben hevesen kikelt azon elkorcsosodó főurak ellen, akik elhanyagolják nemzetünk és nyelvünk érdekeit.

Ezután tette meg gróf Széchenyi István a mára legendássá érett kijelentését, mely szerint összes birtoka egyévi jövedelmét a tudományos intézet felállításának szenteli. Ugye, hogy napjainkban -  sajnos - ilyenre még gondolni sem tudunk? Persze ekkor a társaság létrehozását más főnemesek is jelentős összegekkel támogatták, sőt, volt, aki még jelentősebb összeggel is mint Széchenyi. 

1827-ben aztán a munkálatok - nem kis részben József nádor kitartó lobbi munkájának köszönhetően - a királyi szentesítést is elnyerték, az alapítást pedig törvénybe iktatták.

Tényleges működését 1830-ban kezdhette meg Magyar Tudós Társaság néven, miután az uralkodó elfogadta az alapszabályokat. Az Akadémia az 1870-es évektől az ország tudományos életének központja lett.

Napjainkban 11 tudományos osztálya működik:

1. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya

2. Filozófiai és Történettudományok Osztálya

3. Matematikai Tudományok Osztálya

4. Agrártudományok Osztálya

5. Orvosi Tudományok Osztálya

6. Műszaki Tudományok Osztálya

7. Kémiai Tudományok Osztálya

8. Biológiai Tudományok Osztálya

9. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya

10. Földtudományok Osztálya

11. Fizikai Tudományok Osztálya

Kis ország vagyunk, és sportolóink mellett egyedül a magyar furfangra, a tudományok művelőire lehetünk csak büszkék.

Nem szabadna hagyni, hogy egy aktuális politikai vezetés a propaganda eszközeivel átvegye az irányítást a magyar szellemi élet felett.

Még akkor sem, ha közben azt hangoztatják: „De a Gyurcsány is lopott!” Még ha ennek semmi köze sincs ehhez a témához. 

fotó: wikipedia.org

A közvilágítás kezdetén - természetesen - éghető anyagokat használtak. Az utcai állványokon ugyanazok a zsír- és olajlámpákat, fáklyát, tűzikosarat vagy viaszgyertyát használták, mint otthon. A kültéri világításnak kezdetben csupán közbiztonsági szerepe volt, ez a személyek és a közlekedés biztonságát volt hivatva szolgálni. Emiatt először csupán a kapuk és bejáratok mellett, később már hidaknál, árkádoknál, útelágazásoknál és egyéb veszélyesnek ítélt helyeken is alkalmazták a világító eszközöket. Ezek azonban csak „egyedi” megoldások voltak.

A manapság ismert közvilágítást az különbözteti meg az egyedi megoldásoktól, hogy ez egy szolgáltatás, azaz van egy megrendelője, aki a feltételeket szerződésben rögzíti. A szolgáltató így írásban vállalja a világítás időtartamát, az elvárt fényminőséget, a karbantartási feltételeket.

Az olajlámpások után a XIX. században jelent meg újdonságként a világítógáz. A kezdeti kísérletek és bemutatók meggyőzték a városvezetőket arról, hogy bevezessék az új világítási módot. Európa nagyvárosaiban egymás után létesültek a gázlámpás, úgynevezett légszesz-rendszerek. Az első ilyen lámpa Tehel Lajos gázlámpája volt a Nemzeti Múzeum falán 1816-ban. A rendszer sokkal korszerűbb volt az olajlámpás rendszernél. Bár a kiépítendő vezetékhálózat drága volt, az energiahordozó anyagot nem kellett kézzel utántölteni, viszont a lámpák ki- és bekapcsolását továbbra is egyenként kellett elvégezni, és a lámpákat tisztítani is kellett, bár nem túl gyakran. A század végére került sor a villamosenergia széles körű gyakorlati alkalmazására, ekkor váltak használhatóvá a villamos ívlámpák és az izzólámpák.

A mai ELMŰ jogelődjei, a Magyar Villamossági Rt. és a Budapesti Általános Villamossági Rt. (BÁV), mint két egymással vetélkedő cég indította meg 1893-ban az áramszolgáltatást Budapesten, de a villamos közvilágítás csak 1909-től működött a fővárosban. Ebben még Temesvár és Mátészalka is megelőzte a fővárost. A késlekedésnek az volt az oka, hogy egyrészt jogi akadályok merültek fel, mivel rossz szerződéseket kötött a város az áramszolgáltatókkal, másrészt a villanylámpák üzemeltetése többe került, mint a gázlámpáké.

Manapság már az úgynevezett „gázkisülő” lámpákat használják, ide tartoznak a fénycsövek, higanylámpák, sárga fényű nátrium- vagy halogénlámpák. Újabban pedig kísérleteznek LED-es és mágnes hullámos technológiával is, ám ezen technológiák nagy szakértelmet és stabil kivitelezést igényelnek. Szombathelyen is jól látszik, hogy a gyalogátkelőhelyekhez telepített LED-es lámpák hol világítanak, hol nem.

A fényforrásokat egyébként lámpatestek óvják meg az időjárás viszontagságaitól, de a fizikai védelem mellett a fényt is összefogják, és úgy irányítják, hogy az úttestet minél erősebben és egyenletesebben legyen megvilágítva. Persze a testek és üvegek formái nagyban hozzájárulnak a városkép esztétikai megjelenéséhez is.

A lámpákat megfelelő helyre, tartószerkezetekre (lámpaoszlopra) kell elhelyezni. Ezek története is igen régre nyúlik vissza, mivel lámpatartóról már a Bibliában is említés tesznek. A tartók lehetnek maguk az épületfalak, azokra szerelt karok, kifeszített sodronyok vagy önálló oszlopok is. Ez utóbbiak díszes változatait hívják kandelábereknek.

Fotó: gwenergy.hu