A március 15-én történteket minden iskolában az elsők között mesélik el a gyermekeknek, akik aztán megannyi színdarabban játszották el újra és újra az eseményeket - így tartva szilárd emlékezetben a forradalom napjait a felnőttek körében is. Azonban mára sok részlet vált misztikussá, illetve több momentum is megváltozott a valós történtekhez képest. 

Tehenek a Nemzeti Múzeumnál

A legtöbb hiteles forrás szerint Petőfi a Nemzeti Múzeumnál nem szavalta el a Nemzeti dalt, ezt csak később írták hozzá az elbeszélésekhez, hogy ezzel is romantikusabbá tegyék a történteket. Ha a híres vers nem is, a 12 pont bizonyosan elhangzott itt, azonban a pillanat ünnepélyességét a korabeli beszámolók szerint tehenek tették tönkre. A vásárosok ugyanis errefelé hajtották állataikat a József-napi vásárra, de a múzeum kerítése ekkor még csak félig épült fel, a tehenek pedig odamentek a kertben állókhoz is.
Egyébként Petőfinek a szintén itt elmondott beszédéből sajnos nem maradtak fent sorok.

A nyomdagép

Amikor a márciusi ifjak ki akarták nyomtatni a 12 pontot a helyi nyomdában, a tulajdonos Landerer természetesen kérte tőlük a cenzori pecsétet, amely előírás azt biztosította, hogy csakis a propaganda jelenhessen meg. A 12 pont persze nem rendelkezett a hatalom általi engedéllyel, ezért megtagadta a nyomtatást. Viszont ezután maga Landerer javasolta nekik, hogy foglalják le az egyik nyomdagépet, amit a forradalmárok meg is tettek. Nem véletlenül ajánlotta ezt Landerer: ő ugyanis császári besúgó volt, mint akkoriban más nyomdásztársai is. Így biztosította be magát arra az esetre, ha a forradalom győz, és arra is, ha a császáriak. Később egyértelműen a forradalom és szabadságharc oldalára állt, és nála nyomtatták a híres Kossuth-bankókat; ezért végül bujdosnia kellett a szabadságharc leverése után.

Az első kokárda

A kokárdát eredetileg a francia forradalomban használták, de a francia trikolor színeit ott még a kalapjukra tűzték. A mára az ünnep jelképévé vált szalag első magyar verzióját - ha minden igaz - Petőfi felesége, Szendrey Júlia készítette; az elkövetkezendő napokban pedig rohamosan terjedt a polgárok és a forradalmárok körében is. A piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelképezte.  Amíg napjainkban könnyen beszerezhető a jelkép, addig a forradalom kirobbanása utáni napokban szinte lehetetlen volt hozzájutni a kokárdához, mert nagyon gyorsan elkapkodták az emberek, és egész egyszerűen alapanyaghiány lépett fel.

A kialvatlanság

A 15-i eseményeknél a márciusi ifjak kiszabadították az író és politikus Táncsicsot budai börtönéből; azt azonban már csak kevesen tudják, hogy ezek után olyan mély álomba merült, hogy egyszerűen nem tudták felébreszteni. Így történhetett meg, hogy este a Nemzeti Színházba tóduló tömegnek - a Bánk bán c. művet megszakítva - Táncsics helyett Jókai tartott beszédet.

A nemzetközi visszhang

A forradalom nemzetközi hírnevében a legnagyobb szerep Petőfinek jutott (ami persze sokakat sértett meg hiúságukban). A német “Magazin der Litteratures Auslandes” például a nem sokkal az események után megjelenő számában hosszú tanulmányt szentelt Petőfi bemutatásának, melyben külön érdekesség, hogy a legnagyobb figyelmet az kapta, hogy “Petőfi koponyája igazi avar koponya”, illetve ezen, és “egész lényén a keleti faj ruganyossága érezhető”.

fotó: siofok.hu