A mai Szombathely területét már az ősidőkben is különböző népcsoportok lakták. A közbeszédben „barbárnak” tartott lakosoknak aztán a Római Birodalom hozta el a modern felfogás szerinti civilizációt. A város, ami a Borostyánkőút miatt kezdetben csak kocsi- és lóváltó helyként működött, a katonák és kereskedők növekvő letelepedési kedve miatt szép gyarapodásnak indult. Igazi várossá 43-ban vált, akkor Claudius római császár „colonia” rangra emelte

Savaria kulturális arculata az Észak-itáliai városokhoz hasonlított, ekkor lakói főként milánói, faenzai, veronai, aquileiai veteránokból, kereskedő-iparosokból állt, de a birodalom más tartományaiból is érkeztek emberek, például Dalmációból. Kevesen tudják, de a városban a II. századtól szíriai származású, leszerelt katonák és kereskedők is letelepedtek. Érdekesség, hogy a környékbeli, tulajdonképpen bennszülött lakosság sohasem tudott különösebb szerephez jutni településen; csupán felső rétegei tudtak valamennyire asszimilálódni, amikor római polgárnőket vettek feleségül.

Savaria lakói a római polgárok teljes körű jogait élvezték, a város fokozatos virágzása az egész környék fejlődésére jótékonyan hatott. Nerva római császár például fel is mentette a polgárokat az adózás alól, Traianus pedig lándzsás légiót alapított az itteniekből. A virágkorát a Flavius-dinasztia uralkodásától számíthatjuk. Akkoriban itt állt az „ara Augustorum provinciae Pannoniae”, azaz a császárok kultuszának pannóniai oltára is, ami a tartományi gyűlések színhelye volt. Később Domitianus császár uralma alatt, 82-ben megkezdődött egy monumentális templom építése is; sajnos az épületből csak Jupiter, Minerva és Juno istenségek szobrai maradtak fent. A város Felső-Pannónia vallási központja lett, és palotája, fürdője, amfiteátruma is épült.

Az idők folyamán a lakosság cserélődött, balkáni és keletről jött emberek érkeztek Pannóniába, az új lakosok között pedig egyre több volt a keresztény. Itt született az ókori Európa egyik nagy szentje, Szent Márton, aki később a galliai Tours püspöke lett.

Diocletianus császár uralkodása alatt átszervezte a provincia közigazgatását, és Savariát Pannonia Prima tartomány fővárosává tette. Ez az időszak a város ókori virágzásának tetőpontja, népessége jelentősen megnőtt, hivatali épületek, közfürdők, színházak, templomok, bazilikák épültek.

Valentinianus császár halála után 377-ben a "barbárok" kezdték elözönleni Pannóniát, és Macrinus, a tartomány prefektusa saját seregének feláldozásával sem tudta megakadályozni a hunok és a velük szövetséges népek hódítását; bár a falakkal körülkerített város meglepően sokáig ellenállt a népvándorlás özönének. A várost a hagyomány szerint csak maga Attila, a hun király tudta elfoglalni 441-445 között. Mintha a hunok pusztítása nem lett volna elég, egy 456-ban bekövetkezett földrengés további károkat okozott a városban, így lakói Itáliába menekültek, helyükre pedig keleti gótok, majd longobárdok érkeztek. Savaria, mint településnév utoljára 805-ben tűnik fel.

A középkor hajnalán kezdetben avarok, majd szlávok költöztek a teleülésre, és egy rövid morva uralom után 900 körül a várost elfoglalták a magyarok. Szombathely a modern felfogás szerinti városi rangot 1407-ben kapta meg. De ez már egy másik történet…

A Szombathely egyik legforgalmasabb útja mellett található, egykori katonai épületnek eseményekben gazdag múltban volt része. Történetének kezdete az Osztrák-Magyar Monarchia korába nyúlik vissza. Az 1800-as évek végén, a környéken állomásozó császári csapatoknak már nem sikerült megfelelő mennyiségű és minőségű szállást biztosítani, így hadsereg döntéshozói egy vadonatúj épületegyüttes felhúzásába vágtak.

Akkoriban persze elég fontos volt, hogy minél praktikusabb elhelyezésűek, és a katonai hierarchiát tükröző, különálló épületek álljanak a hadsereg rendelkezésére. Ez a magyarázata, miért terül el ekkora területen a komplexum. 
Első „lakója” a 11-es huszárezred volt (innen az út elnevezése is); majd a II. Miklós orosz cárról elnevezett ulánus ezred, aztán a Vörös Őrség, a világháborúk között pedig a Magyar Honvédség egységei használták. A II. világháború végén a nyilasok költöztek be, emiatt pedig stratégia célpontnak számított a nyugati bombázók számára. Nem mellesleg egy igen fontos vasútvonal is húzódott a környéken.

Szombathelyen az LuK már jó ideje a város egyik legnagyobb foglalkoztatója. Kapuit több mint húsz éve nyitották meg, manapság pedig már közel 2800 ember dolgozik a gyárban. Az üzem jelenleg tengelykapcsolók gyártásával foglalkozik, de nemsokára megépül egy új csarnok is, ahová a célgépgyártást, a szerszámüzemet és a köríves rugógyártás egy részét kívánják elhelyezni. Ezzel a régi csarnokban is lehetőség nyílik majd fejlesztésekre: bővíthetik a hőkezelő és a présüzemet is. A számok nyelvén egyébként annyi tengelykapcsolót gyártanak itt, hogy a világon minden tizedik új autóba Szombathelyen készült kuplungot építenek be.

Veletek is előfordult már, hogy egy társaságban olyan szavakat nem értettek meg a barátaitok, ami számotokra akár mindennaposan használt volt, egyértelmű jelentéssel bírt?
A magyar nyelv a mai álláspont szerint tíz nyelvjárási régióra oszlik, amelyek közül mi vasiak a nyugat-dunántúli nyelvjárási régióhoz tartozunk. A nyelvjárások kiugró eltéréseket (a furcsaságoktól eltekintve) igazából nem mutatnak az irodalmi magyar nyelvtől (ez nem mondható el néhány szomszédos országról, például a közeli Szlovéniáról), az eltérések legnagyobb részt inkább a hangokban mutatkoznak meg.
Persze pár nyelvjárásnak van néhány sajátos szava, amely nem szerepel a "sztenderdizált nyelv"-ben. Ilyen például, hogy mi a "csukd be az ajtó"-ra a "tedd be az ajtó"-t mondjuk. De azért összességében megállapítható, hogy a magyar nyelvnek nincsenek igazi, klasszikus értelemben vett nyelvjárásai.
A magyar, mint nyelv homogenizációját persze segítette, hogy a magyar lakosság egy földrajzilag kevéssé tagolt, viszonylag egységes területen él, és az országon belül nem alakultak ki éles tartományi vagy vámhatárok, melyekkel akár a peremnyelvjárások külön nyelvekké is alakulhattak volna; ahogy ez be is következett más nyelvekkel.

Több, mint 15 éve, minden szeptemberben visszatér Vas megyébe a Tökfesztivál, mely az Őrség egyik hagyományos tájterméke, az olajtök köré szerveződik. Az időpont nem véletlen, mert a 80-90 éve itt termesztett olajtöknek erre az időszakra esik a betakarítása. A tököt egyébként a spanyolok hozták Európába, az 1500-as évek körül, majd viszonylag gyorsan elterjedt az öreg kontinensen, mivel sokoldalú kultúrnövény, és az olaján kívül étkezési és takarmány célra is felhasználják.

A gesztenye magyar elnevezése a latin Castanea, illetve a görög „kasztanon” szóból eredhet, amit leginkább a thesszáliai (Görögország) Kasztanaia város nevéből származtatnak. A megnevezés valószínűleg szláv közvetítéssel került nyelvünkbe, de meglepően hasonlít rá a török k’estane, és a négyszáz éves török uralom alatt fejlődött albán kešteńe, illetve gešteńe szavak is

A szelídgesztenye a bükkfafélék családjába tartozik, 20-25 méter magas, terebélyes növények. A termés nagy része helyi jelentőségű élelmiszer, amit frissen sütve, főzve, vagy pürének fogyasztanak. Bár frissen csak rövid ideig tárolható, néhány napra vízben alámerítve fermentálódik, vagyis a benne lévő mikrobák az enzimet tartalmazó szerves anyagokat lebomlasztva természetes úton tartósítanak; így több hónapig is eltartható, de azután már csak pürének jó. Nem meglepő módon a gesztenyét leginkább a cukrászipar használja, de állatok takarmányozására is fordítható, és számos helyen lisztet is őrölnek belőle. A szelídgesztenye semmiképp nem keverendő a parkjainkat díszítő vadgesztenyével, melynek gyümölcse nem ehető, sőt mérgező, és a külső hasonlatosság ellenére nem közeli rokona a szelídgesztenyének.