Piszkavas

2018.okt.22.
Írta: Lancelot0 Szólj hozzá!

Látnivalók - Kalaposkő

Az Alpokalja ékkövének is nevezett kőszegi-hegység számos szép és különleges helyet rejteget magában. Az egyik ilyen, kevésbé ismert hely az Óriások útja. 
Ez a túraösvény Bozsokról indul, a Sibrik-kastélytól nem messze. Bozsokra beérve a kanyar előtt be kell fordulnunk jobbra, majd balra kell tartanunk. Itt egy kisebb parkoló várja az autóval érkezőket. Ezután a kék túrajelzést követve juthatunk el először a Széles-kőhöz, majd a Kalapos-kövekhez.

Az autót magunk után hagyva, egy kissé meredek szakasz következik, de ez ne tántorítson el senkit. Nagyon hamar beérünk az erdőbe, ahol csend és érintetlen természet vesz körül bennünket. Gesztenye, és tölgyfák között sétálhatunk, ide már nem jut el a civilizáció zaja. Vadszederbokrok szegélyezik utunkat.

A fák törzsére festett kék jelzést követve, nagyjából fél, egy órába telik, míg elérjük első állomásunkat, a titokzatos Széles-követ. Ez a sziklaalakzat elsőre rejtve van az avatatlan szem számára. Nagyon kell figyelni, hogy felfedezzük, ahol épp járunk, különleges hely. Tetejét tölgyfa liget borítja. Ám ahhoz, hogy teljes szépségét megcsodáljuk, kissé le kell ereszkednünk. Ekkor tűnik csak elő a meredek sziklafal. A közelben más hasonló alakzatot is felfedezhetünk, így hát érdemes kissé elidőzni ezen a különleges helyen.

Ha folytatjuk utunkat, akkor hamarosan az ösvény minkét oldalán sziklatömböket fedezhetünk fel. Olyanok, mintha ezeket a köveket valaki véletlenül szórta volna szét a hegy tetején. Önmagukban is különlegesek, de még messze a fő műsorszám.

A Széles-kőtől nagyjából negyed óra séta vár ránk a vadregényes tájon át, amikor már a távolból, a bokrok mögül felsejlenek ezek a titokzatos, óriás, sziklaalakzatok. Lélegzetelállító látványt nyújtanak, ahogy a kanyar után egyszer csak előbukkannak a fák közül a hatalmas sziklatömbök. Az óriás kövek tövében mi magunk igazán törpéknek érezhetjük magunkat. Akár a széles-követ, itt is érdemes körbejárni a teljes élmény kedvéért. A Kövekben, kis képzelőerővel tényleg beleláthatunk arcokat, kalapos emberfejeket.

A közelben található tábla szerint, ez a hely már az őskorban is ismert volt. Valószínűleg szent helyként funkcionált. Ezt alátámasztja az egyik itt talált régészeti lelet, egy kis bronz szobor, ami egy áldozati edényt hordozó női alakot ábrázol. 
A legenda szerint óriások maradványai ezek. Egy másik történet arról szól, hogy az ördög, dühében, hogy a helyiek felépítették a Szent Vid kápolnát, fejét a szikláknak csapta, amitől a föld kettévált, ekkor keletkezett a Kalapos-kövek tövében nyíló barlang.

 

A Limax-barlang, azokról az óriás meztelen csigákról kapta a nevét, amiket a barlang felfedezésekor nagy számban találtak itt. A barlang bejárata kicsi, bár egy ember kúszva befér rajta. Hossza mintegy 13 méter. 
A környéket több kisebb barlang található, és a túra ösvényről letérve más sziklaalakzatok is felfedezhetőek. 
A Kalapos-kövektől, a kék túra útvonalán eljuthatunk egészen az írott kőig, ahol egy kilátó várja a turistákat.

Orsolya-napi vásár

Orsolya napja megjeleníti a téli időjárást: A folklór szerint leginkább Orsolya árulja el, hogy milyen lesz a tél. Ha Orsolya napján szép az idő, akkor az Karácsonyig meg is marad. Ilyen tájban a néphagyomány szerint sok a tennivaló; Kőszeg környékén és a Somló-vidéken például ez a nap volt régen a szüret megkezdésének ideje.

Vas megyében a szokásról megemlékezve manapság a kőszegi Orsolya-napi vásár van terítéken, ahol az ide látogatók Kőszeg és vonzáskörnyezetének jellegzetes, őszre jellemző ízeit kóstolhatják végig.

A vásáron évek óta képviselik magukat a helyi német és horvát kisebbségek, valamint a Geschriebenstein Natúrpark több települése is; de az ország más területeiről szintén érkeznek kézművesek, és őstermelők.
Nem hiányzik majd a pultokról a mézeskalács, kürtőskalács, különféle mézek, környékbeli borok. Elképesztő, hogy az ilyenkor beérett gyümölcsök milyen széles felhasználása lehetséges, a kreativitás nem ismer határokat. A kóstolókon és a vásáron kívül persze számos versenyt is rendeznek, ahol helyi szörpök, jam-ek, lekvárok is összemérhetik „erejüket”. És akkor még a süteményekről nem is beszéltünk!

Akiket az ízek kevésbé vonzanak, azok gyertyákat, és fazekas termékeket is vásárolhatnak, miközben amatőr művészeti együttesek teremtenek jó hangulatot a történelmi belváros egyedi hangulatú terein és utcáin.

"Orsolyakor takarítsad be káposztádat, Simon-Júda hóval tömi be a szádat." (Népköltés)

Helyi legendák - A szombathelyi villamos

1879. június 4-én Szombathely lakói különleges napra ébredtek. Ekkor indult el Szombathelyen, Budapest és Miskolc után, a villamos.

A vonal hossza kezdetben 1,6 km volt. A tervek szerint, Szombathely legforgalmasabb részét, a pályaudvart kötötte össze, a sétálóövezetként funkcionáló Szent István parkkal. Ezzel megjelent egy új közlekedési forma az Omnibusz és a bérkocsik mellett, ami gyorsan nagy népszerűségre tett szert a lakosság körében.

A felsőbb réteg számára lealacsonyító volt a villamossal közlekedés, a legszegényebbek pedig nem engedhették meg, még ezt az akkori mércével is rendkívül olcsónak számító viteldíjat sem, így legfőképp a munkás és középosztály körében vált felkapottá.

A szerelvények hajnali 5-től este 11-ig szállították az utasokat. Forgalmasabb napokon két járat is közlekedett egyszerre. A kocsikra postaládát is szereltek, és nem csak személy, hanem áru és csomag szállítására is használták. Kezdetben nyitott volt, az utasokat és a vezetőt nem védte semmi, de a későbbiek folyamán ezt átalakították és innentől már zárt kocsikkal közlekedett. A járatok 12 perces időközönként közlekedtek és 150-szer tették meg a távot egy nap alatt.

Az 1970-es évekre az utasforgalom elérte az évi 7 millió főt. Az 1960-as évekre megjelentek az autóbuszok, amik elkezdték kiszorítani a kötöttpályás közlekedést, bár villamos továbbra is nagyon népszerű maradt, a kedvező viteldíj és a gyors, megbízható menetidő miatt. Ám a városvezetés a buszokban látta a közlekedés jövőjét, ezért 1974-ben a városi tanács kimondta a villamos halálos ítéletét.

Az utolsó kocsi 1974. augusztus 20-ának estéjén gördült be az állomásra.

Rozsdafoltok - Autósmozi

„Kiskoromban én is voltam itt bátyámmal, és apuval. A nagy, szabadtéri vászon gyerkőcként elvarázsolt. Persze a mi Trabinkban nem volt rádió - amin a film hangja érkezett rövid hullámhosszon -, így a szomszéd autóban ülőket kértük meg, hangosítsák fel az övükét. Máig meghatározó élményem.” - Tamás, egy mai napig aktív Trabantos.

A mai fiatalok talán nem is tudják, de régen Szombathelyen is volt ám autósmozi. Mint oly sok divatos időtöltés, ez is amerikából indult 1930 körül; ott az 50-es és 60-as években élte fénykorát. Hazánk nagyjából fél évszázados fáziskéséssel zárkózott fel, Szentendrén 1984-ben nyílt meg az első magyar autósmozi. Főleg a Balaton körül volt népszerű a műfaj, de sok városban nyitottak meg akár egy-egy parkolót is, hogy ott vetítsenek filmeket.

Sokan a videótékák elterjedésére fogják az autósmozik alkonyát, hiszen 2000 körül már csak alig két tucat működött belőle. Szombathely is ezen túlélők közé tartozott, a vasi megyeszékhelyen még a 2000-es évek elején is szinte minden este vetítették az aktuális sikerfilmeket. Egy meleg nyári estéhez ideális program volt!

Az autósmozi sokunk számára nagyon hiányzik, és talán fenntartható is lenne az önkormányzat segítségével. A városfejlesztési koncepció teljes hiányában azonban hiú ábrándokat nem érdemes kergetni.

A mozivászon, a vetítő- és a kiszolgálóépület még ma is megvan, „természetesen” kifosztva és nagyon leromlott állapotban, a Szabadidő Központban – utóbbi elnevezés manapság szintén csak csúfolódásnak tudható be.

süti beállítások módosítása