2 szombathelyi srác, 26 lóerő 26 percben

Tomival évekre visszanyúlik a barátságunk: az első találkozásunk még simsonos korunkban történt. Aztán én később Trabant vásárlásra adtam a fejemet; neki meg véletlenül volt egy ex-családi Trabija egy udvarban, és jól jött minden tapasztalata. Hiába mondom ma is sokszor, hogy "mindent nekem kell csinálni", valójában mindenki tudja, hogy ő volt jobban otthon a témában.
Én később váltottam a Trabiról, majd neki is lett nyugati kocsija, de a barátság megmaradt. Ahogy az ex-családi kocsi is, amit nagy lelkesen, aprólékosan, éveket beleölve (és mindannyiunk meglepetésére) tényleg felújított. Ha jól tudom, még FIA-s gépkönyve is lett.
Mind a felújítás, mind a civil munkája miatt Tomi közel került egy versenyzős társasághoz, akik Historic Rally-kon indulnak mindenféle fantasztikus autókkal. Van a mezőnyben például Skoda 110R, Renault Gordini és mindenféle Mercedes is. De sokszor jönnek új arcok, aztán Tomi is benne ragadt a társaságban. Az én "szerencsétlenségere", ugyanis így lettem én is navigátor, mellette.
A májusi verseny már a sokadszori alkalom volt, hogy együtt autóztunk egy jót; talán mondhatom azt is, hogy összeszokott kis istálló vagyunk. Mindketten próbáljuk a legjobbat nyújtani, még akkor is, ha időnként nem egyértelmű, melyik a jobb- vagy a baloldal. És nem harapja le a fejemet, ha nem szólok időben, már mért szakaszon vagyunk.
Egy ilyen verseny egyébként úgy épül fel, hogy kapunk egy itiner füzetet, amiben kis piktogramokkal meg van jelenítve az útvonal. Ezen belül vannak mért szakaszok, amik a verseny szempontjából lényegesek. A mért szakaszokra meg van határozva egy-egy átlagsebesség. Például egyik falutáblától a másikig 43,5 km/h az előírt átlag - ezt egyébként GPS-es jeladóval tudják követni a szervezők. Igen ám, de akkor miért is számít annyira az erő?
Ahogy sejteni lehet, közúton zajlik a verseny, így hiába nem tűnik soknak egy előírt sebesség, a környezet olykor tartogat meglepetéseket. Dimbes-dombos a táj, néhol kanyargós a szerpentin, vagy éppen traktor, esetleg lovas szekér mögé ragadunk. Utóbbi rendszerint ráadásul dombon felfelé ér minket. Azt pedig be kell látni, hogy a Porsche gyorsabban visszadolgozza a lemaradását, mint a kis Trabi.
De a tempó valóban nem feszélyez, sok idő marad a többi versenyzővel való ismerkedésre, egy-egy közös harapnivalóra, és ugye a táj... Az a sok gyönyörű vidék, ahol ilyenkor keresztülhajtunk.
Legutóbb Erdélyben jártunk, ami nekem azért is volt külön öröm, mert még sosem utaztam a vidékre. Számomra ez egyfajta nyaralás vagy kirándulás volt, és Tominak sem lehet panasza: a több, mint 50 indulóból végül a 6. helyen végeztünk. Marosszentgyörgy remek emlékeket nyújtott nekünk!
Ez a mi történetünk: 2 szombathelyi srác, 26 lóerő, 26 percben.
--
Tetszik, amit csinálunk? Lájkolj, olvass, iratkozz fel!
facebook.com/piszkavas
piszkavasmedia.blog.hu
youtube.com/channel/UC6b6xdrBCQ9duXz5cw5QyAg
piszkavasmedia@gmail.com