Miért érez valaki belső késztetést arra, hogy másokat helyesírási, nyelvhasználati kérdésekben nyilvánosan kioktassanak? Elmélkedjünk egy kicsit.

A bully egy angol kifejezés magyarul; úgy fogalmazható meg, hogy egy olyan személy, aki vissza él az erőfölényével. Ezt a szót használják például azokra a gyerekekre, akik gyengébb iskolatársaikat gyakran csapatokba verődve szekálják, kínozzák, megverik, elveszik uzsonnájukat vagy zsebpénzüket, meggatyázzák vagy rendszeresen megalázzák őt.
A "language bully" ehhez hasonlóan az a valaki, aki nyelvi kérdésekben viselkedik hasonlóan. Másokat nyelvhasználatuk miatt megalázó helyzetbe hoznak – elsősorban és lehetőleg arc nélkül az interneten.

A mások hibáira való nyilvános rámutatás jelzése. A kötözködő ilyenkor azt igyekszik megmutatni, hogy mekkora szakértőnek gondolja magát. Úgy véli, ha képes rámutatni mások tévedéseire, többet tud, illetve többen elhiszik, hogy ő az adott terület szakértője - ilyenkor saját véleményt nem is alkot. Az illető ezzel többnyire bizonytalanságát és alacsony önbecsülését igyekszik palástolni és megfelelni a környezetének, feletteseinek. Mások véleményétől függ a státusza.

A Grammar Nazi, azaz magyarul a "nyelvtannáci" szófordulat is egyre elterjedtebb kifejezés a köznyelvben, és ez ennek a jelenségnek szintén egy posztmodern, erőteljesebb változata. Ő az a (internetes) személy, aki úgy véli, hogy a megfelelő nyelvtant és helyesírást mindenki használja, amikor csak lehetséges. Ő _mindenáron_ megpróbálja meggyőzni vagy kényszeríteni a másik embert a megfelelő nyelvtan és helyesírás használatára; másokat vélt vagy valós nyelvi hibáik miatt állít pellengére. 
Egy fajta komfortérzetet kíván elérni azzal, hogy kötözködik. Azt, hogy az ő nyelvi ismeretei kiválóak, ezt a mások hibáira való rámutatással duplán érezteti. Egyfelől bizonyítja saját hozzáértését, másfelől bizonyítja azt is, hogy mások ezen a területen inkompetensek; de mindezt úgy, hogy mások leértékelésével saját fölényét erősíti.

Most, hogy megértettük a motivációját azoknak, akik mások hibáit kijavítják, be kell vallani, hogy ezen sorok írója szerint is fontos és szép dolog a helyes beszéd és írás. De legyünk őszinték: a nyelv használatának a fő célja az, hogy tudjunk kommunikálni. Így néha fontosabb az, hogy megértsenek minket, mint az, hogy tökéletes helyességgel fogalmazzuk meg a mondanivalónkat. Ha a nyelvtanra és a hibákra fektetünk minden hangsúlyt, azzal tévútra érhetünk. Ugyanis így a nyelv valódi céljának útjába állunk. Könnyen megeshet például, hogyha sietősen bepötyögsz egy hozzászólást mobilról, akkor elírsz benne pár dolgot. Vagy épp nem fogalmazod meg elég kereken mondataidat. De tényleg akkora hiba lenne ez? 

Szerintem nem, hiszen a kommunikáció fontosabb volt az adott helyzetben, mint a helyesség. A nyelvtannácik pedig pont ezt nem veszik figyelembe. Emiatt lehet sokszor az, hogy nem mersz megszólalni, mert mi van, ha nem helyes. Nem mersz vélemény nyilvánítani, felszólalni egy témában. És következik a szorongás. Ez egyébként a propagandák eszköze és célja. 

Láttál már ilyet a XX. században, ugye? Nap, mint nap, az interneten? Híroldalon?
Elég nagy gond, mivel nyilván azért tanulsz, tudsz nyelveket beszélni, hogy kifejezd magad, véleményt alkoss. Ma már viszonylag egyszerűen tudsz könyvet, blogot, cikket írni a saját meglátásaidról, látomásaidról, álmaidról. Kapcsolatokat fenntartani, ismerkedni. Hogy kibontakoztasd a lehető legjobb önmagad. A túlzott „nyelvtannáciskodás” pedig pont ettől veszi el a bátorságodat.

Én azt javaslom, hogy bátran és örömmel használd a nyelvet, és írd meg a véleményedet; akár itt a poszt alatt.

fotó: Nyelvtannácik (írástudatlanok) sötét barlangja

--

Tetszik, amit csinálunk? Lájkolj, olvass, iratkozz fel!

facebook.com/piszkavas
piszkavasmedia.blog.hu
youtube.com/channel/UC6b6xdrBCQ9duXz5cw5QyAg
piszkavasmedia@gmail.com