A felsőbb réteg számára lealacsonyító volt a villamossal közlekedés, a legszegényebbek pedig nem engedhették meg, még ezt az akkori mércével is rendkívül olcsónak számító viteldíjat sem, így legfőképp a munkás és középosztály körében vált felkapottá.

A szerelvények hajnali 5-től este 11-ig szállították az utasokat. Forgalmasabb napokon két járat is közlekedett egyszerre. A kocsikra postaládát is szereltek, és nem csak személy, hanem áru és csomag szállítására is használták. Kezdetben nyitott volt, az utasokat és a vezetőt nem védte semmi, de a későbbiek folyamán ezt átalakították és innentől már zárt kocsikkal közlekedett. A járatok 12 perces időközönként közlekedtek és 150-szer tették meg a távot egy nap alatt.

Az 1970-es évekre az utasforgalom elérte az évi 7 millió főt. Az 1960-as évekre megjelentek az autóbuszok, amik elkezdték kiszorítani a kötöttpályás közlekedést, bár villamos továbbra is nagyon népszerű maradt, a kedvező viteldíj és a gyors, megbízható menetidő miatt. Ám a városvezetés a buszokban látta a közlekedés jövőjét, ezért 1974-ben a városi tanács kimondta a villamos halálos ítéletét.

Az utolsó kocsi 1974. augusztus 20-ának estéjén gördült be az állomásra.