Számos kutatás bizonyítja a szomorú tényt: Magyarország a 400.000 alkoholista országa. Pedig úgy néz ki, egyre kevesebben nyúlnak az üveghez rendszeresen, 1999-ben még 866.000-en voltak az ital rabjai. A javuló statisztika azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne még mit tenni ezen a területen. Mindaddig, amíg halálos áldozatokat szed az ittas vezetés, hangsúlyozni kell, mennyire felelőtlen ez a viselkedés.

Az alkoholos vezetés ellen azonban nem elegendő csak a tájékoztatás: az elkövetőknek ugyanis a legtöbb esetben más a véleményük a saját ittasságuk állapotáról és a vezetési képességeikről, mint az őket előállító rendőröknek, a vért és/vagy vizeletet levevő vizsgáló orvosnak, vagy éppen a józan szemtanúknak. Tegyük fel, ha az ittas vezetést az alapján büntetnék, hogy ki mit vall be és ki mennyire érzi magát ittasnak, akkor az ittas vezetés - mint bűncselekmény - vélhetően ma már nem létezne. Az ittas vezetők többsége ugyanis nem érzi magát "annyira ittasnak", hogy ne tudna biztonsággal eljutni hazáig. Így hát ha azt látjuk, ismerősünk/barátunk/rokonunk néhány pohár után a volán mögé ülne, ne szégyelljük visszatartani!

Magyarországon a zéró tolerancia miatt sem "éri meg" kockáztatni. Persze a közhiedelemmel ellentétben nem veszik el egyből a jogosítványt, ha valamennyi alkoholt kimutat a szonda, de minden esetben valamilyen intézkedésre kell, hogy sor kerüljön.

Sokan túlzásnak vélik, hogy egy vagy két sör után nem vezethetnek haza a kocsmától azon az egy-két kilométeren. De gondoljunk csak bele: ha a saját gyermekünket gázolja el valaki, aki két sör után kissé "becsiccsentett", vajon ugyanilyen megértőek lennénk-e? Ilyenkor vajon mi is az alkoholt hibáztathatnánk, és nem az elkövetőt?

Az ittas járművezetés nem csak a büntető törvénykönyv alapján bűncselekmény, hanem a közmegítélés szerint is egyre gázabb. Ma már egyre kevésbé menő, ha valaki a discoból saját autóval, részegen indul hazának: az ittas vezető - helyesen - nem számíthat embertársai jelentős együttérzésére.

Ha tudjuk előre, hogy inni fogunk, gondoljuk át az este menetét. Amennyiben pedig terveink ellenére mégis az italhoz nyúlunk, tegyük el a slusszkulcsot a legmélyebben a táskánkba; találjunk más megoldást a hazaútra!

Ne kockáztassunk! Semelyikünk sem szeretné abban a tudatban leélni az életét, hogy valakit megölt, vagy örökre megnyomorított. Nem éri meg!

fotó: bmpsz.hu

---

Tetszik, amit csinálunk? Lájkolj, olvass, iratkozz fel!

� facebook.com/piszkavas
� piszkavasmedia.blog.hu
� youtube.com/channel/UC6b6xdrBCQ9duXz5cw5QyAg
✒️ piszkavasmedia@gmail.com